2013. június 4., kedd

Párkapcsolati paradigmák





Mikor facér lettem, gondoltam újra belerázódom kicsit a nemesnél nemesebb emberi kapcsolatok fogalmi rendszerébe. S habár szeretem az embereket, de a kapcsolatok olyan bonyolult fokozatokon tetőznek manapság, hogy a legsötétebb erdőségből is könnyebb kitalálni egy gyertyalánggal, mint azokból a szituációkból, amikbe mi emberek belekeveredünk, vagy keverjük egymást. Poénra veszem. 


1.paradigma: az agyhúzás
  Olyannyira ismert ez a jelenség, hogy még a Microsoft Word is létező szóként ismeri fel, mint az imént kiderült. Ebben a helyzetben tulajdonképpen annyi az alap, hogy az illető felek egymás idegeire menvén hosszú-hosszú napokon/heteken/hónapokon/éveken(?) keresztül tartják teljes bizonytalanságban a másik felet, titokban abban a hitben, hogy ebben az előmelegített helyzetben, talán-talán a későbbiekben befigyelhet egy kósza dugás.  A helyzet jellemzője, hogy viszonylag bizalmas információkat osztanak meg egymással az érintettek, sőt flörtölésbe kezdenek, ha a helyzet úgy hozza. A realitás talajára azonban nem helyeződik a dolog. A szituáció addig tartható, ameddig valódi fizikai kontakt nem keletkezik, és/vagy a felek közül valaki nem talál magának valakit, akivel tényleg mehet a ciróka-maróka…nemcsak a szájkarate.


 2. paradigma: a kavarás
 Ez a 2. paradigma gyakran jár együtt az 1. paradigmával. Ez már egy nehezebb ügy, mert a kavarás alapja, hogy a felek már valamilyen formában a tettek mezejére léptek. Értsd: dugtak, smároltak, dugtak és smároltak, vagy bármi más. Az különbözteti meg ezt az egyéjszakás paradigmától (lsd. később), hogy a kavaráshoz szükséges legalább 2 alkalom. Kedves Lányok/Fiúk! Egy smacizás és miegyéb még nem kavarás!  A kavarás tekintetében a 3. alkalom a nagy vízválasztó, hiszen 3 alkalom után már érdemes feltenni a kérdést: mégis mi a faszt csinálunk mi egymással?!



3. paradigma: az egyéjszaka
 Most nincs mit szépíteni, az egyéjszakás paradigma alapja a szex. A felek ilyenkor a kölcsönös haszonelvűség alapjaira helyezvén a lényeget egymással szexeznek, majd pedig másnap elbúcsúznak Isten hírével. A regresszív egyéjszakás paradigma az, ha a felek mégiscsak akarnak még valamit egymástól, így visszacsúsznak az 1. paradigmához, és kezdődik egymás hülyítése, egy későbbi dugás reményében. Ez nem feltétlen jó út, hiszen az egyéjszakás kaland 1 alkalomra szól, egyik lány/fiú se remélje azt feltétlen, hogy ebből házasság lesz. Ennek értelmében –ha teheted- kétszer ne igyál egy pohárból, ha érted mire gondolok…Ha azonban az élmény mégis felejthetetlen volt mindkettőtök részére, akkor érdemesebb level 2-re kapcsolni és felnőttek módjára átugrani az agyhúzást. 

 4. paradigma: a dugipajtások

Ez paradigma feltehetően a 2. illetve a 3. paradigmából alakul ki – jó esetben. A rosszbbik eset az, ha barátságból tevődnek össze a paradigma alapjai. Habár valóban kívánatos lehet egy olyan alapjában véve szexen alapuló kapcsolatba beleugrani, ahol a feleknek semmilyen felelősséget nem kell vállalniuk (mondjuk olyat, mint egy komoly kapcsolatban), de ez igencsak egy kétélű dolog lehet. Az igazjó barátoddal nagy valószínűséggel már van némi intimitás, és némi elköteleződés. Ha szex is belekerül az egyenletbe, akkor bekerül a szenvedély is*. Jó esetben ez a három már adhat egy alapot egy remek szerelemhez, de azok a hülyék, akik ezt kitalálták úgy gondolják, hogy ááá nem neeem, keverjük még meg kicsit a dolgokat. Legyünk őszinték, legyünk egyenesek: ne kezdj el kúrni  a barátaiddal, mert sírás lesz a vége! Vagy kezdj el velük kúrni, de akkor tereljétek jó irányba az egészet. Lehetőleg fájdalmas végkimenetel nélkül!

5.paradigma : a komoly
 
Ez ám a csúcsa mindennek, mert sosem tudni miből lesz komoly. Ez a szép benne, de ez a félelmetes is. De ennek nem a szex alapja. Nem csak az. Ennek a szerelem alapja. A kölcsönös szerelem. Ha kölcsönös a szerelem, akkor nincsenek játszmák, nincs félrekúrás, nyávogás, meg egymás basztatása…hacsaknem kicsit, szeretetből. Ha kölcsönös a szerelem, akkor nagyon egyszerű képlet. Szeret, szereted, keresitek egymást, találkoztok, szexeltek, örömboldogság. Ennek így kell működnie, minden egyéb verzió csak fals változata, vagy imitátora lehet a szerelemnek. Holott mindenki szerelemre vágyik, mélyen, igazából. Vagy nem?!

*Sternberg - A szerelem háromszög elmélete
Sternberg (1986) háromszög-elméletében azt állítja, hogy a szerelemnek három fő komponense létezik: az intimitás, a szenvedély és az elhatározás vagy elkötelezettség.

Az intimitás az önmegmutatást foglalja magában, amely az érzelmek, történetek megosztásával jön létre. A szenvedély magában foglalja az erotikus érdeklődést és a szexuális beteljesedést. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy döntést hozunk arról, hogy a jelenlegi partnerünkkel maradunk és ezt a fajta kapcsolatot részesítjük előnyben a többi más lehetséges partnerrel szemben.

Mikor mindhárom elem egyensúlyban van, a szerelem legkiegyensúlyozottabb fajtájáról – a beteljesedett szerelemről – beszélünk. Sternberg szerint ez szinte soha nem jön létre.

Általában az emberek egy vagy két elemet emelnek ki, és eszerint a következő szerelem-típusokat írhatjuk le:
- bolond szerelem - magas szenvedély, alacsony intimitás és elköteleződés;
- üres szerelem - magas elköteleződés, alacsony intimitás és szenvedély;
- romantikus szerelem - magas intimitás és szenvedély, alacsony elköteleződés;
- baráti szerelem - magas intimitás és elköteleződés, alacsony szenvedély;
- ostoba szerelem - magas szenvedély és elköteleződés, alacsony intimitás;
- szeretet - magas intimitás, alacsony szenvedély és elköteleződés;
- nem-szerelem - mikor egyik elem sincs jelen.


Nyomj egy "Like"-ot, ha tetszett:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...