2013. május 7., kedd

Szerelmi sztorik vágatlanul

Most bármikor ki lehet figurázni a régi nagyokat, és a tvájlájtra meg a Szürke 50 árnyalatára nyáladzani napok hosszat, várva a színváltós szemű csillogós vámpírra, meg a szadista Szürke Krisztiánra, de az igazság nem a ponyvában rejlik, hanem a szépirodalomban. A világirodalomban…a krinolin, meg a parókák alatt. Hát hagyjuk kicsit a hexametert, úgy interpretálom most a dolgot, ahogyan az manapság is tetszik a tyúkoknak: nyersen, saját szórakozásomra. Lássuk a kedvenceimet!


A szitu: A főszereplő Lizzy mai szemmel nézve igazi outsider-csaj, és nem mellékesen a papa kedvence. Kedves apjukat amúgy egy szakajtó leánygyermekkel áldotta meg az ég, szóval fő az öreg feje rendesen a dolog miatt. Lizzy későbbi férje, Mr. Darcy, első ránézésre a világ egyik legunszimpatikusabb faszija, aki látszólag még keresztbe is tesz Lizzy nővérének, hogy az ne mehessen férjhez a vidék legtutibb, menő csávójához. Lizzy persze félreismerte a karótnyelt urat. Dráma van. Aztán szerelem. Aztán újra dráma. Majd házasság és szerelem.


A tanulság: Általában az a pasi, aki elsőre, külsőre vonzó, ámde hatalmas f*szkalapnak tűnik, akkor második ránézésre is iszonyat vonzónak fog tűnni. A nőknek van valami hülye képessége arra, hogy olyan csávókba essenek bele, akikről nem tudják eldönteni, hogy vágyálmaikban megfojtsák őket egy kanál vízben, vagy szexeljenek velük. Ámde természetesen az is előfordul, hogy a Hülye Úr valójában igencsak jóravaló. Pozitívan csalódni valakiben az egyik legjobb érzés a világon.
Beválási esély megközelítőleg a valóságban: 70%


A szitu: Anna becses nő, aki becses férfihoz megy feleségül, csak a sztoriból így hiányzik az a fő tényező, ami miatt le kellett írni ezt a történetet: a szerelem. A szerelmet végül egy harmadik fél hozza be a képbe, aki mellesleg fiatal is, jóképű is, katona is (Vronszkij) és kell is neki a férjes asszony, de nagyon. Borzasztó egyszerű már innen a képlet. Dráma van, szerelem van. Zabigyerek, vonat, halál. Becses férj pedig marad a végén is.
A tanulság: Látjátok gyerekek, imígyen járnak rosszul a nők, akik a szeretőjükkel akarnak aztán komoly kapcsolatot. Nem nagyon fog összejönni a dolog az esetek nagy százalékában. Ennek a fő oka az, hogy egy szerelmi háromszög mindig csak a hármas dinamikában fog működni, bármennyire is csúnya dolog megcsalni valakit. Mert mi lesz aztán a szeretőből? Férjjelölt. És mi lesz a szerető nőből? Házisárkány és asszonyjelölt. Aztán oda a varázs, kezdődik a rinya. Csak tiszta lappal hölgyek, urak! Ha már nem működik a viszony a fő vonalon, akkor nincs értelme belekezdeni valamibe azzal párhuzamosan.
Van ilyen napjainkban?  Van…úgy minden 3. kapcsolatban: 80%.

A szitu: Emmát a reális világtól igencsak messze nevelik fel vallásos aggszüzek és bocsájtják ki a valóvilágba, amiről Emma azt képzeli, hogy tele van szerelemmel, regényes történetekkel, herceggel fehérlovon ésatöbbi. Nanincsen ám. Férjhez megy egy nagyon középszerű csávóhoz, aki nem tud semmit se szerelemről, se szenvedélyről, és ezt a hölgyemény nagyon nehezen viseli. Bele is szeret egy szaralakba, aki húzza az agyát annak rendje-módja szerint, le is fekteti jópárszor. Amikor emez felülteti, egy fiatalabb srác ápolgatja le egy ideig, akinek persze hosszú távon tele lesz a töke azzal, hogy Emma mesevilágban él. Adósság. Betegség. Halál. Egyedüllét a végkifejlett.
A tanulság: Addig naivak manapság csak a nők, amíg valaki át nem kújra őket a palánkon. Muszáj felhagyni ezzel az életszemlélettel előbb-utóbb különben nagyon rájár a rúd az ilyen csajokra. Azonban fiatalon mindenkinél besikerül egy-egy túlidealizált idióta, akiről a nők többsége azt fogja hinni, hogy majd ő lesz az, aki megadja nekik azt a szerelmet, amiről Jane Austen (lsd. feljebb) írt. A csalódott nők pedig (hogyhogynem) gyakorta menekülnek bele mindenféle egyéjszakás hepajba, amiknek szintén csak az lesz a végük, hogy még szarabbul érzik magukat. Az túlidealizálás ugyanis nagy lyukat üt, amit mindenképpen igyekeznek betömni valamivel. Szószerint. Sírás mindig a vége, szóval csak óvatosan. Néhány átmulatott éjszaka 1-2 kósza smár férjen bele a nagy szomorúságba, de tudni kell megállni a lejtőn.
Gyakoriság a valóságban: 96%


A szitu: Jevenyij Anyegin (amit valamér az angolok Eugene-nek fordítanak. Fúj. Judzsin. A legrondább angol név) fiatal, atomhelyes, ámde elérhetetlen csávó. Igazi önző, szívtipró, aki kikészti maga körül a csajokat, de igazából szarik a fejükre. Unja magát, na. Ámde összehaverkodik Lenszkijjel, aki jófej, lelkes, romantikus és diktál némi életet Anyeginbe olykor-olykor. Lenszkij bele van esve egy Olga nevű hülye picsába, Olga nővére Tatjana meg belezúg persze Anyeginbe.

Tatjana nagyon fasza csaj. Nem szarozik, elmondja Judzsinnak hogy mi a stájsz, aki pedig még annyira se méltatja, hogy visszadobjon egy gyors Facebook üzit Tatinak, hogy „nem cica, ma nem.” Ennek ellenére Anyegin van olyan paraszt, hogy flörtölni kezd Olgával, s mivel Lenszkij ezért kissé annyira neheztel majd rá, hogy párbajra is kihívja. Anyegin lelövi az egyetlen pajtiját, ami miatt persze mély depresszióba zuhan. Tatjana meg rendesen férjhez megy, kikupálják, toplistás nő lesz belőle. Na, persze eztán majd később már kellene Anyeginnek is Tatjana, de az már nem adja magát.
Hát ez a hajó is elment. Tatjana vágja mi a helyzet. Csak gondoljatok bele: ha mint férjes asszony összejárna régi szerelmével, mi lenne akkor? Hát ugyanaz, mint Anna Kareninával. Vonat! Nemkéne…
A tanulság: Hjaj gyerekek…ez tipikus. De annyira tipikus, hogy már szürreálisnak érzem. Kell a pasi, kell a nő, majd nem kell a nő, de mégis kell, de mégsem. Ez a fajta játék elég hosszú ideig el tud húzódni, ha nem tesz valaki elég hamar pontot a végére. Az érzelmekről beszélni kell, mindig mindenkinek. Nyílt lapokkal kell játszani, különben az egész kapcsolat/szerelem dolog szart sem ér, mostmondjuk. Mindez amúgy nem olyan nehéz dolog, mint amilyennek elsőre tűnik. Akarjátok egymást? Legyen! Nem akarjátok? Ne legyen. Kettő között nincsen semmi, csak az agyhúzás. Az nem vezet sehová.
És, hogy milyen lehet összejönni egy hatalmas hatalmas, de még annál is nagyobb régi szerelemmel, akivel anno nem jött össze?! Várjatok, azt még egyikünknekmeg kellene írnia…;)


 
 




Nyomj egy "Like"-ot, ha tetszett:

8 megjegyzés:

  1. Azon kívül, hogy szétröhögtem magam borzasztóan sok igazság van benne!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó, én is röhögtem miközben írtam:D

      Törlés
  2. Annyira jó stílusban írsz, hogy komolyan mondom így bármely műelemző szeminárium izgibb lett volna a magyar-szakon :DDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi:D Bár sztem néhány volt tanárom olvasva ezeket vért hányna:D

      Törlés
  3. "Akarjátok egymást? Legyen! Nem akarjátok? Ne legyen. Kettő között nincsen semmi, csak az agyhúzás. Az nem vezet sehová."

    Sajnos ezt nem értik meg az emberek. A falra tudok mászni ezektől az értelmetlen se veled se nélküled kapcsolatoktól.Fiatalok vagyunk, ha valami nem megy, nem kel erőltetni. Nem köti össze őket semmi, (gyerekek, háztartás stb.) akkor miért nem bírnak egymástól elszakadni?
    Persze nem ez volt a cikk lényege, szokásomhoz híven megint megragadtam a lényeget.
    DE a cikk mint mindig, most is tetszett, szerintem jól kijönnénk egymással, eléggé egy rugóra jár az agyunk. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, ez egy jó hír. Én nagyon remélem, hogy sok emberrel jár egyrugóra az agyam, különben akkor sokan nagyon utálnának:D
      Egyetértek azzal,amit mondasz. FIgy, szerintem ha megkérdeznél random, párkapcsolatban élő embereket, hogy meséljenek már vmit a kapcsolatukról. tuti, hogy 10 emberből 6 azt kezdené, hogy "már nem vagyunk olyan jól meg,de..." Pedig sajnos a legtöbb esetben nincs de.

      Törlés
  4. Nagyon csíplek!
    Baromi szarkasztikusan írsz az élet nagy igazságairól. S amitől valójában sírhatnékja van az embernek, azon - ha te írod- csak nevetünk. Élveztem! köszi :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon köszönöm. .:) Ilyen véleményekért érdemes ezt csinálni..;)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...