2013. március 31., vasárnap

Egyedüllét vs. Magány







Már régen írtam valami normálisat,  de most ez valahogy kikívánkozik belőlem. Egyrészt azért, mert olvastam valami jót, másrészt azért,mert ez a téma szinten állandóan a porondon van. Szóval némi reflexió következik.

Csernus dokinak valamelyik könyvében (vagy A férfiban, vagy A nőben) volt egy nagyon igaz mondata, ami szinte kitörölhetetlenül megragadt az agyamban. Valahogy ez a gondolat úgy hangzott, hogy : aki magányos, annak a lelkében harcok dúlnak. Aki egyedül van, az pedig nem harcol. Csernusról lehet jót s rosszat is gondolni, de azért többnyire nagyon igaza van. 


Ha jövök megyek a hétköznapokban nagyon sokféle emberrel találkozom, és ha úgy alakul, sok mindenkivel el is beszélgetek. A magányos nők teljesen külön kategóriába tartoznak. A magányos nők alig várják, hogy arról beszéljenek, hogy tulajdonképpen mennyire magányosak ők. Vagy azért ,mert nincs már pasijuk, vagy van pasijuk, de már nem szeretik őt, vagy mert már a pasi nem az övék, de mégis nagyon akarják vissza. Mindeközben pedig legtöbbjük azzal érvel, hogy nagyon egyedül vannak, hogy egyedül nem érzik magukat teljesnek. Azt hiszem ez egy hatalmas csapda, és előbb-utóbb a nők ebbe beleesnek. Ha nem is mindig, de életük során legalább egyszer biztosan. 

A társtalanság persze egy idő után valóban egy nagyon nyomasztó dolog, ha valóban csak az nyomasztja az embert, hogy nincs társa. Persze, mondhatnánk, hogy mégis mi más nyomasztaná, ha nem ez? Pedig nem ez. Azt hiszem az ilyen emberek többsége nem amiatt érzi magát rosszul, mert nincs akihez hazamehetne egy hosszú nap után, hanem csak egyszerűen nem képesek elviselni az egyedüllétet. Nem képesek magukban lenni. 

Magunkban vagyunk. Pedig ha elgondolkodunk ennek a két szónak a jelentésén, máris annyi minden pozitív
értelmezést kaphatna. Ha magunkban vagyunk, ha egyedül vagyunk akkor az azt jelenti, hogy ott a lehetőség, hogy magunkkal foglalkozzunk. Hogy saját magunkra szánjuk egy kis időt, és magunkat fejlesszük. Átgondolhassunk dolgokat és leszűrjük a tanulságot. Na ez lenne a cél. Ezért kellene egyedül lenni. Nem magányosan.

Azt gondolom, ha az emberek képtelenek megtanulni egyedül lenni, hosszú távon nagyon magányosak lesznek. De nem csak akkor, ha nincs mellettük senki, hanem akkoris ha van. Aki nem tud egyedül lenni, az a társával is magányosnak fogja érezni magát egy bizonyos idő után. Miért? Mert egy partnernek a közelsége csak egy bizonyos ideig fogja csökkenteni azt a feszültséget, amit a magányos ember érez. Ha elmúlik az a néhány hét, vagy hónap abban a kapcsolatban az ilyen ember előbb-utóbb úgyis rosszul fogja érezni magát.

Nincs mese. Két darab lábon kell megállni. A sajátunkon. Nem elvárni, hogy a másik vigyen. A görcsösen pasit akaró nők amúgy mindig valamiért nagyon izzadtságszagúnak tűnnek. (Persze a pasik is) Nem lehetne ezt elmondani, hogy miért. De ez a félelem, ez az igyekvés másoknak is fel fog tűnni. Főként a pasiknak. Az embereknek magukat kell minden áron a legjobban megismerni, nem valaki mást. Ha tudod mit akarsz, azt a másik is látni fogja. Ez pedig már eleve megakadályozza azt, hogy olyan embert válassz, akivel nem érzed jól magad. Persze ez hosszú folyamat. De legalább azt tudd a legjobban, hogy mi az amit nem akarsz. Legalább.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett a post, és tejesen egyet értek vele. Ez lassan már a mottómmá válik, ha fogalmazhatunk így, hogy egy nőnek meg kell állnia a saját lábán, egyedül is boldognak kell lennie, és első körben önmagával kell egy teljes egészt alkotni, nem pedig más által, vagy más mellett. És sajnos hány meg hány nő nem tudja ezt..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azt látom nagyon sok esetben, hogy a nők nagyon benne ragadnak ebbe a tétlen áldozat szerepbe. Ami azért nagyon különös,mert a csapból is a tudatos kicsit mármár feminista nő koncepciója folyik. Ennek ellenére mégis nagyon sokan arra várnak, hogy valaki megmentse őket. Vagy inkább kimentse...főként egy párkapcsolatból. Pedig szerintem ez egy k. rossz irány, mert a saját boldogságunkért csak mi felelünk. Ha szarban vagyunk, csak magunk mászhatunk ki. Vannak persze támaszok jó esetben.De ez a mi magunk munkája, és más nem végezheti el helyettünk.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...