2013. február 6., szerda

Önösztönzés, nem mágia


Önsegítő könyvek tekintetében már szinte minden témára íródott már valami. Hogyan legyél magabiztosabb? Hogyan legyél szexibb? Hogyan érd el, hogy több orgazmusod legyen? Hogyan szeressen jobban a pasid? Meg ááááh blah-blah-blah....Önbizalom-növelő dömping vesz körbe minket, és már-már ciki egy kicsit szarabbul lenni az átlagosnál, mert az "már annyira negatív és csak elszívod a körülötted élő emberek energiáját, és ki akar egy negatív emberrel együtt lenni?" -mondják ők.

"Írj listát mindenről. Érd el. Szerezd meg. Akard igazán. Ne törődj senkivel. Lépj át mindenkin, aki akadályoz a céljaid elérésében. Lényeg, hogy Neked és csakis Neked jó legyen mindent, mert ugye megérdemled. Te, te , te és csakis Te. " -sugallják. 



Én is egy időben borzasztóan lehangolt voltam nagyon sokáig. Nem depressziós, nem szomorú, csak melankolikus. Többet töprengtem és szorongtam, mint amennyit kellett volna és amiért érdemes volt. De mindig tovább kellet csinálni töretlenül. Nekem viszont pár dolog segített minden abban, hogy jobban érezzem magam. Eközben pedig soha nem írtam egyetlen listát semmiről, és soha nem akartam bárki másra is hasonlítani, hogy többnek érezzem magam.



1. Empátia: Mindenki vegye észre, hogy a világon nem neki van a legszarabb dolga. Már csak a közvetlen környezetünkben is vannak olyanok, akik sokkal többet szenvedtek annál, mint amennyit mi valaha is fogunk. Minden ember , akár negatív akár pozitív szemléletben éli az életét, megérdemli, hogy törődjenek vele, és tudomásul kell venni, hogy azért mert minket megbánt valaki az nem mindig jelenti azt, hogy feltétlenül rossz embert. Mindenki küzd valami problémával, amitől legtöbbször úgy akar megszabadulni, hogy valakinek fájdalmat akar okozni. Meg kell próbálni gondolkodni a másik fejével. Ha ezt nem tesszük, akkor a saját önsajnálatunkban fogunk toporogni éveken keresztül.

2. Tudni kell megbocsátani: Ez nagyon Jedi-sen hangzik lehet, pedig szinte ez a kulcsa mindennek. Régen én magam voltam a két lábon járó harag. Vissza akartam adni a kölcsönt, amivel nagyon megbántottak és én is bántani akartam másokat. Bizonyos dolgokon tényleg kurva nehéz túllépni. Ilyen dolog mindenkinek van az életében, sőt lehet egyszerre több is. De a haragot meg gyűlöletet cipelni borzasztóan nehéz. Felemészti a lelket, és olyan szemellenzőt ad amitől nehéz megszabadulni.. A végén pedig már csak a rossz dolgokat vesszük észre, és elképzelhetetlennek fogjuk tartani, hogy valaki esetleg nem rossz szándékkal közelít felénk. Nem csak másnak kell megbocsátani , hanem magunknak is. Ha magunkra haragszunk az pont olyan szar, mintha másra haragudnánk. Előbb-utóbb felőröl. 


3. Dolgozni, dolgozni, dolgozni:  Ez nem mellékes ez a legfontosabb. Annyi embert láttam már, hogy egy-egy rossz passz miatt úgy elkúrták a dolgaikat, a sulit meg mindent, hogy utána csak nagy erőfeszítések árán tudott kimászni a gödörből. Először csak egy napig nem érdekli embert semmi. Jó belefér. Majd két napig. Majd eltelik egy hét és elfelejt hajat mosni, kitakarítani csak fekszik és néz ki a fejéből. A munka szerintem az egyik legnagyobb gyógyír. Fel kell kelni és csinálni kell. Soha nem szabad feladni, mert az emberek így érezhetik, hogy tesznek valamit magukért és életükért. Ha elszomorodom akkor legalább a lakást kitakarítom. Elrendezem a könyveimet, összehajtogatom a ruháimat ,meggyújtok egy gyertyát és gyönyörködöm a rendben ,amit én hoztam létre. Utána minden könnyebb lesz.

4. Merni kell változtatni:  A világ egyik legszarabb dolga azt csinálni, amit utálunk. Minden perc kínszenvedés, és céltalanság. Valahogy mégis úgy vagyunk kódolva, hogy "maradj a seggeden, és csináld meg ami előtted van". Én mindig olyan ember voltak, hogy ha valamit kitűz maga elé, akkor azt véghez viszi. De régebben elkövettem azt a fatális hibát, hogy olyan dolgot is végigcsináltam, amit a végére már egyszerűen gyűlöltem. Ezt meg van engedve még tizenévesen, de minél idősebbnek éreztem magam annál inkább éreztem, hogy ketyeg az óra, és minél jobban ketyeg az óra annál nehezebb változtatni bármin is. Elkezdtem egy olyan egyetemi szakot csinálni, amit igazából nem akartam. Szerettem ,és becsülettel végeztem, de azt éreztem, hogy nem vezet ez sehová. Csak két eltelt év után mertem váltani. Sajnálom azt a két évet, de soha és soha nem fogom megbánni, hogy így alakult. Mindenből tanul az ember, és a tudást soha senki nem fogja elvenni. De nem kell belekényelmesedni semmibe. Merni kell és tovább csinálni.



5. A legfontosabb: soha ne add fel!  Soha. Senkiért semmit. Bátorság kell természetesen az életben mindenhez. Bátorság kell beszedni pár szem nyugtatót, bátorság kell meginni 2 liter bort, hogy ne kelljen odafigyelni a problémákra. De élni és küzdeni...ahhoz kell a legnagyobb bátorság. Nincs ennél fontosabb dolog a világon. 

Én az életben és a sorsomban hiszek.
Meg a szép pillanatokban. Csak össze kell adni őket. 
Szerintem biztos tudnék még írni pár dolgot, csak hirtelen más nem jut eszembe.
Titeket mi motivál?


10 megjegyzés:

  1. Na végre valami őszinte! Ha megláttam volna, hogy ez is valami pozitív gondolkodásos mainstream szarság hülyét kaptam volna...

    VálaszTörlés
  2. NAGYON REMÉLEM, hogy jövőre indulsz a nők lapja női blogger választáson!! Én már most rád szavaztam volna!

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Miért nem érezted úgy,hogy ér valamit az a szak,ahová először jártál?Ha már csak 1 év volt,miért nem fejezted be? annyira nem láttad értelmét?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, ez nagyon nehéz döntés volt. Rettentően,mert alapvetően szerettem esztétikát és filozófiát tanulni. De pszichológus még jobban szerettem volna lenni. Ez volt az álmom,de a gimi végén sajnos saját hibámból megtántorodtam kicsit. Az utolsó éven hagytam ott, és kezdtem el a pszichót. Ha nem így csináltam volna, akkor nagyon költséges lett volna ez és nem akartam a szüleim nyakába rakni ezt a terhet. Szóval döntenem kellett, és szerintem jól döntöttem. Most úgy érzem, hogy jó irányba halad az életem és azt tanulom amit szeretek.

      Törlés
  4. Hm.. ez most jól jött nekem is. Tetszett.

    VálaszTörlés
  5. Igen. Az emberek legnagyobb problémája az, hogy leszarják egymást. Senki nem foglalkozik senkivel. Úgy valóban nehéz boldognak lenni.

    VálaszTörlés
  6. Szia, már régóta olvaslak, de még nem mertem írni. Annyira átérzem, amit a változással kapcsolatban írtál...Én 3 év után hagytam ott az orvosit. Nem azért mert nem ment, hanem mert egyszerűen elegem volt. Gyűlöltem. Minden egyes percét, és nem éreztem azt, hogy nekem ennek kell lennie a hivatásomnak. Borzalmas galiba volt belőle otthon, a szüleim majdnem kitagadtak. Azóta az életem helyrejött, mert mertem váltani. Nem menekültem semmibe csak szembenéztem azzal, hogy nekem egyszerűen nem ez való. Másképp biztosan megbolondultam volna. Most 28 éves vagyok és sosem bántam meg a döntésemet. Szeretem a mostani munkámat.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. nagyon tetszik, hogy a munkát kihangsúlyoztad mert Candide, Az ember tragédiája stb ÉS "küzdj és bízva bízzál"!!! a legfontotsabb. nincs fárasztóbb, lehangolóbb, mint a semmittevés.

    VálaszTörlés
  9. Látom ez már egy régebbi bejegyzésed, de cén még csak most találkoztam vele. :)
    Számomra most az írásod volt a legmotiválóbb dolog, ami történhetett ma velem. Ma pont úgy éreztem, hogy feladom, nekem semmi sem megy.. de igazad van, küzdelem nélkül siker sincsen, semmi sem fog csak magától az ember ölébe hullani. Köszönöm ezt a lelki fröccsöt. :))

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...