2013. február 17., vasárnap

2:0 a férfiak javára



Előszó

Sokan írtak már azzal kapcsolatban, hogy kicsit olyan ez a blog, mint egy görbe tükör a nőkről és a férfiakról. Sőt, a legutóbbi „véleményfelmérés” kapcsán arra is felhívták a figyelmemet, hogy valóban eltávolodtam a blog eredeti témáitól és kicsit inkább a társadalom-szatíra irányába mentem. Tulajdonképpen igazuk volt. Továbbra sem célom, hogy bármilyen kategóriába is besoroljam magam és arra kérlek Titeket, hogy Ti se tegyétek ezt. Arról írok, amiről szeretnék. Olyan stílusban ,amilyenben szeretnék. Olyan eszközökkel, amilyenekkel szeretnék. Ameddig az én nevem (vagy nicknevem) van a bejegyzések alá írva, addig semmilyen kompromisszumot nem kívánok kötni senkivel. Túl régóta blogolok ahhoz, hogy ne éljek ezzel az előjoggal. Bár ez a jog mindenkit megillet, és csak arra tudlak biztatni Titeket akár írtok, akár blogoltok, vagy akármilyen más kreatív dolgot csináltok, hogy Ti is éljetek ezzel a joggal. Vagy – ha tőlem megszokott módon kevésbé cizelláltan akarok fogalmazni: szarjatok le mindenkit.

Back to topic

Két téma között vaciláltam a mai napra. Mindkettőt jónak éreztem, de az egyiket valamivel erősebbnek. Ezt. Alapjaiban véve soha nem tartottam magam sem feministának, sőt feltétlenül még emancipáltnak sem, mert a férfiak és a nők között valóban éles különbségek lesznek, amíg világ a világ. De mindig lesznek olyan helyzetek a nemek harcában, amikben az egyik jóval erősebb, mint a másik. Ugyanakkor nagyon sok minden tanulható, és nagyon sok határ fellazult már ami a szociális viselkedést, meg a társadalmi dolgokat illeti.
Vagány nők igenis léteznek és hát vannak olyan helyzetek, amikben egy nőnek is férfinak kell lennie – a szó szállóigei értelmében. Néha érdemes egy kicsivel jobban megkeményíteni magunkat és bizony felvenni a kesztyűt. Szóval vannak helyzetek,amikben tanulhatnánk a férfiaktól.



A cseszegetés
A nőknek van egy olyan fegyvere, amiben a férfiak kevésbé jártasak és még az is lehet, hogy képtelenek olyan jól felismerni az eszköztárat. A nők mesterei egymás baszogatásának méghozzá olyan módon, hogy remekül titkolják tulajdonképpen a valódi céljukat. Egy felmerülő intrikában a nő sosem játszik tiszta lappal, hanem olyan módszerekhez folyamodik, amivel egy másik lány lelkét, vagy érzéseit igyekszik terrorizálni. Igen, itt olyan dolgokról van szó, mint a másik kibeszélése, fenyegetése, megszégyenítése. Mindezt pedig egyszerre alkalmazva, jó sokáig.

A férfiak ezzel szemben csak jóval ritkábban viselkednek ilyen típusú féreg módjára. Ha valakivel problémájuk van azt sokkal hamarabb mondják meg szemtől-szembe, mellőzve mindenféle köntörfalazást. Ez a módszer azért sokkal hatékonyabb,mert így bármilyen probléma vagy így vagy úgy, de hamarabb megoldódik. Csak ritkán húzódik el 1 -2 , vagy akár több évig (mondjuk a gimis évekre, ugye lányok?)

A lecke az, hogy néha érdemesebb az asztalra dobni a kesztyűt és egyértelműen tudatni az embert csesztető senkiházival, hogy bizony húzzon el a jó büdös francba. A probléma szinte mindig azzal van, hogy a nők eléggé álszentek is ahhoz, hogy még ezt is teljes mértékben kiforgassák. Ha megmondod a tutit úgy, hogy a másik belezöldöl? Bunkó, vagy barátom. Ha finoman válaszolsz? Egy sunyi kis g*ci vagy. Ha következetes vagy? Akkor bizony egy nagyképű k*rva vagy.

Én viszont azt mondom, hogy soha, de soha ne hagyd, hogy szórakozzanak veled. Soha. Sajnos azt tapasztaltam személyes vitáim során, hogy a „ne süllyedj le az ő szintjére” c. kurva nagy igazság szart se ér, ha az ellenlábas félnek annyi esze van, mint 3 napos csirkének. Érvelhetsz, de nem fogja megérteni. Elhagyhatod a terepet, de akkor nem fogja abbahagyni. Egy támadót csakis a saját fegyverével lehet leszerelni. Ha nála van egy AK-47es, nálad pedig játékpisztoly akkor sajna ráb*sztál barátom. Bár azért hozzátenném, hogy nekem voltak már brutálisan kemény helyzeteim, brutálisan durva emberekkel, amik meghaladták jóval a lányok közötti szemforgatás meg szájhúzogatás kategóriáját. Talán ezért van az, hogy keményebb is vagyok bizonyos esetekben az átlagosnál és ezért ez a véleményem.


A becsmérlés

A nők és a férfiak alapvetően más-más tulajdonságokra érzékenyek, ha féltékenységről, vagy másik megítéléséről van szó. A férfiak iszonyú rosszul kezelik, ha a szemben álló félnek jobb az egzisztenciája, mint a sajátjuk. Ezalatt olyasmit kell érteni,mint mobiltelefon, kocsi, hatalmi pozíció, jobb nője van (ami azt jelentheti, hogy feljebb van egy bizonyos ranglétrán), jobban teljesít a munkájában.  

A  nők ezzel szemben iszonyatosan rá vannak zizzenve a külsőségekre. A női intrikák legnagyobb része abból fakad, hogy a másik csajt valamilyen külső tulajdonság tekintetében különbnek gondolják maguknál és úgy védekeznek, hogy becsmérlik őt. Sőt, meg merem kockáztatni azt az állítást is, hogy ha az irigység nem valamilyen külső tulajdonság miatt van (pl a probléma az, hogy az irigyelt lány okosabb), a lányok akkor is hajlamosabbak visszavezetni ezt valamilyen külső dologra. Például: oké, király a suliban, de amúgy kövér és emiatt nincs élete. Vagy: tehetségesebb valamiben, de amúgy tök csúnya. 

Ám becsmérlés tekintetében nem kell nagy ismeretségre szert tenni, hogy elinduljon a fikalavina. Szebb a haja? Ribanc. Nagyobb a melle? Ribanc. Csinosabb? Ribanc. Több barátja van? Ribanc. Hát nem valami találó. Egy normális önérzettel rendelkező nő nem mások tükrében ítéli meg saját magát, hanem csakis a sajátjában. Persze elkerülhetetlen, hogy bizonyos helyzetekben másoknak feleljünk meg, de egy kicsit kínos, ha a legjobb barátodnak vélt barátnődet meggyőzöd arról, hogy az új farmerjában akkora a segge,mint egy tanknak, pusztán azért, mert valójában egy fokkal jobban mutat rajta, mint rajtad. Higgyétek el, van ilyen is…
A külső tulajdonságok évről-évre kevesebbet és kevesebbet fognak számítani. Egy kemény egyetemi szakon, egy munkában, különféle versenyhelyzetekben (jó kivéve, ha te akarsz lenni Miss Hungary) egy szép mosoly meg egy jó frizura lószart sem ér. Én mindig arra törekedtem, hogy a teljesítményemet és a lelkemet trenírozzam. A többi meg jön magától, ha az ember hatékonynak érzi magát, mert az önbecsülés növelésétől nincsen jobb gyógyszer semmire. Persze a szépség az mindig egy befolyásoló tényező, de önmagában tartalom nélkül?!

Minden női gonoszság egy tőről fakad: az önbizalomhiányból. És az a nő, aki abban leli a legnagyobb (már-már egyetlen örömét), hogy mindenkit ócsárol, bánt, és attól elégedett, ha másokat húz le, azok az igazán szomorú teremtések. Csak ez jusson róluk eszetekbe.



3 megjegyzés:

  1. Szia, ha férfi lennél kezet fognék veled ezért a bejegyzésért. Mutattam a barátnőmnek az előbb, hát bólogatott:D
    F/25

    VálaszTörlés
  2. "A külső tulajdonságok évről-évre kevesebbet és kevesebbet fognak számítani." Ebben nagyon bízom én is.. Ismét egy olyan bejegyzést írtál, ami igazán szívemhez szólott. Még egy mondatot kiemelnék, ami nagyon nagyon megragadt:"Egy normális önérzettel rendelkező nő nem mások tükrében ítéli meg saját magát, hanem csakis a sajátjában. " Úgy érzem, ez sose fog kimenni e fejemből.. :) Többször is elolvastam a bejegyzést..és úgy érzem el fogom még párszor. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...