2013. január 14., hétfő

Ízlés


Lehet kicsit triviálisnak hangzik, de öltözködni „valahogyan” muszáj. Amit magadon viselsz azzal a környezetednek  információkat adsz magadról. S habár manapság korlátlan lehetőség tárul a lányok elé, amiből stílusukat tekintve építkezhetnek mégis rengeteg olyan emberrel találkozom, akinek mintha nem lenne semmilyen stílusa.
Határozottan nem olyan korban élünk már, amikor úgy kellett levadászni egy-egy ruhadarabot, vagy megfizethetetlenek voltak a márkásabb ruhák. Most olyan textilkavalkád van körülöttünk, hogy szemünk-szájunk tátva marad.



Pénz kérdése? Ugyan.

Én személy szerint rögtön skippelném azt a –sok vélemény nyilvánításban - még mindig uralkodó nézőpontot, miszerint a stílus egy vagyonba kerül. Mert nem így van. Nem csak az öltözködhet ízlésesen, aki havonta vagyonokat költ el a Zarában, vagy más Inditex üzletben. Továbbá azt is leszögezném (és erről már írtam korábban), hogy nem az számít divatosnak, aki magára húzza az aktuálisan kibocsátott divatkatalógusok valahányadik oldalán látható outfitet.


Az a bizonyos tucat

Félreértés ne essék, nem akarom én fikázni sem a kínaikat, sem pedig a New Yorkert, vagy bármi más olyan üzletet, ahol ugyanabból a csőtopból, vagy cuki kiskutyás LoveMe feliratos felsőből úgy nagyjából háromszáz darab lóg öt króm ruhaállványon. De azért érdemes ezen mégis elgondolkodni.



Lehet azért mert Sárikán* az osztályban jól áll, és rajtad sem mutat rosszul, és az a módi, hogy szerdánként mindenki rózsaszínt vesz fel, attól még neked kell beállnod a tucatnyomott pólós lányok sorába. A farmer-póló alapvetően nem egy szar kombó, de nem érdemes mindig a többiek után menni.
Személy szerint én elvből nem veszem meg azt a ruhadarabot, amit már azelőtt kettőnél több lányon láttam, vagy ha erre mégis nagy ingerenciát érzek (mert azt gondolom, hogy ez annyira személyiségemhez tartozik, hogy más ember csak tévedésből viselheti), akkor legalább kerítek hozzá valami különlegesebb kiegészítőt, hogy ne érezzem magam droidnak.

A divatbloggerek szava szent szó

….vagy nemcsak az övék, hanem mondjuk Sárikáé** az osztályban (illetve azoké, akik azt hiszik, hogy na ők aztán rohadtul tudnak mindent).  Persze most egy kicsit magam ellen is beszélek, mert pont én osztom itt az észt, de ne firtassuk. Rohadt sok olyan levelet kapok, amikben mindenféle ruhadarabokat linkelnek, hogy mondjam meg mit gondolok róluk. Én elmondom, mert mindig van véleményem, de érdemben –mivel soha nem tudom milyen a levélküldő stílusa- én csak azt tudom megmondani (és hidd el a többi nagyokos is), hogy én mit gondolok erről, viselném-e,  illetve mennyire divatos most az adott darab.



De mi a fenét érdekel az téged, hogy én mit gondolok? Hogy más mit gondol?  Az ízlés alapvetően nem egy statikus dolog. El kell ahhoz követni bizonyos hibákat néha-néha, hogy rájöjjünk, milyen a saját stílusunk. Épp ezért merni kell új dolgokat kipróbálni (és ezzel vissza is utalnék az előző tucat-kérdéskörre). Mér’ ne viselhetnél miniszoknyát motoros csizmával, vagy hatalmas oversize ruhákat, nyakkendőt, vagy bármi mást, amiben jól érzed magad, és kifejezheted magad.



Nem kötelező platform sarkú cipőben iskolába járni, és reggelente abban ballagni a buszmegállóhoz. Persze, hozzátenném, vannak olyan lányok, akinek a magas sarok hozzátartozik az énképéhez, és képtelenek másban is elképzelni magukat. Ám azért, mert XY azt tolja az arcodba, hogy márpedig te nem lehetsz igazi nő, ha néhanapján tornacipőben (hótaposóban, tangapapucsban, mezítláb stb.) ugrassz le a CBA-ba, akkor megnyugtatlak: az illető nem ezen a planétán él, csak valami UFÓ lehet, vagy valami. Pont annyi közük lehet nekik is az ízléses öltözködéshez, mint Zámbó Krisztiánnak az énekléshez***.  



Na, most hirtelen ennyi jutott eszembe.
Ha tovább akarok mérgelődni, majd folytatom.

*Bocsánatot kérek minden Sárikától.
**Újra bocsánatot kérek minden Sárikától.
***Bocsánatot kérek Zámbó Krisztiántól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...