2013. január 21., hétfő

#1 Out of topic

Out of topic: Minden, ami kívül esik a divaton, a stíluson, a cipőkön,púderen, filmeken, és a bohockodáson. Ez a saját vonal, személyes gondolatokkal.




Nagyon régóta nem írtam semmit, ami azzal kezdődne, hogy "én úgy érzem...", "velem az történt...", "nekem az hiányzik...". Persze blogolni lehetetlen személyes bevonódás nélkül, és többnyire ez az írásra igaz. A legjobb cikkeket is megírhatnám, de minden egyes szót úgy kellene kicsikarnom magamból, ha nem tükrözhetné a saját álláspontomat is. Irtó gyorsan érdektelenné válik minden, aminek nincs jól korvonalazható alanya.



Nagyon régóta nem írtam semmit, ami szívhez szóló, ami merengő, ami bánatos, ami szép. És megmondom most is olyan érzés fog el, mintha egy régóta nem látott barátnak kellene levelet írnom, akivel már jó régóta nem beszéltem. Talán magammal sem beszélgetek mostanában eleget. Az írás számomra mindig egyfajta menekülés volt egy olyan világba, ahol csak én értem meg igazán a dolgokat, vagy amivel el tudom engedni magamat, amivel túlzásokba eshetek. Pedig 7 évig írtam egy énblogot. 7 évig minden egyes nap beszéltem magammal. Talán a Bohemian Company menekülés volt, mert néhanapján azt vettem észre, hogy ugyanazokat a kliséket ismételgettem. Csak úgy elcsendesedtek egyik pillanatról a másikra a belső monológok, és kicsit azzal szerettem volna foglalkozni, ami rajtam van, nem ami bennem.



Ez öreg hiba volt. Nekem le kell írnom, ami bennem van, és lehetőleg terjengősen, színesen, szomorúan, bárhogyan. Jó, jó talán írhattam volna egy kulcsos kis füzetbe,mint régen, de tudom, én is olyan vagyok, mint minden kissé exhibicionista ember. Él bennünk valami perverzió, ami miatt bele akarunk látni a másik fejébe, és úgy, hogy ne tudjon róla. És él bennünk az a vágy is, hogy megmutassuk magunkat úgy, hogy közben ne tudjunk arról, hogy néznek minket.

A régi blogom írása közben valahogy ebből lett elegem. Valahogy ki kellett várnom, hogy a dolgok lecsengjenek, hogy elcsendesedjenek a fejem fölött a hullámok, és elhitessem, hogy nincs már miről írnom, mert minden okafogyottá vált. Viszont ez a csönd nagyon borzasztó, és nem célom a konkrét, sem a szennyes kiteregetése. De nekem írnom kell. Ne kérdezd meg kiről, kiknek, és miért. Csak figyelj. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...