2012. november 1., csütörtök

Ez volt: október

Szinte mindig van nálam egy kompakt fényképezőgép, bármerre is járok. Annyi remek pillanat van, amit szeretek megörökíteni. Az ősz meg különösen alkalmas erre, annyi szín, annyi csodás őszi ruha. Meglátásom szerint a hidegebb napokban mindig sokkal remekebbül fel lehet öltözni, sőt alig várom, hogy minél több ruhadarabot vegyek magamra: sálak, sapkák, kesztyűk, csizmák...hmm...imádom. 

Persze az októbert azért is szeretem olyan nagyon, mert ebben a hónapban születtem. A születésnapi ünneplés pedig soha nem maradhatott el sem a barátokkal, sem a családommal. Mindig meglepődöm rajta, hogy évről-évre ilyen sok klassz emberrel bulizhatok együtt. Remek barátaim vannak, és ezért nem tudok elég hálás lenni. Azt persze nem mondom, hogy szolid bulikat tartunk, ez soha nem volt a mi műfajunk. 

Minden hónapra rá lehetne ezt fognom, de azt hiszem, október tényleg a borozás hónapja volt. Tokajban most is remek volt a Szüreti Napok. Tejóég, nincs is jobb egy pohár jó bornál, meg valami finom kajánál. Bár mióta jobban ismerem a jó borokat, szinte kizártnak tartom, hogy jóízűen tudjak meginni valamilyen kategórián aluli borízű hulladékot. Ez alól csak a forralt bor kaphat felmentést, de ennek a szezonja csak november végén kezdődik ( aminek persze szintén nagy rajongója vagyok)















Október persze nem csak erről szólt. Szeretem a divatot, szeretek öltözködni, a sminkelést, és minden ilyesmit. De én első körben pszichológus hallgató vagyok. Minden dolog mellett, nekem ez a legfontosabb. Ez volt az álmom, és most, hogy végzős vagyok, idén én szerveztem a Pszichológus Szakhetet. Teljes körűen, többnyire egyedül.

Amikor szeptember végén elkezdtem szervezni ezt a hetet, azt hittem, nem fogok a végére jutni. Annyi mindenre figyelni kell, hogy az szinte követhetetlen. Ezt hittem. De szépen lassan letisztult az egész. Szerintem sikerült összehozni egy remek programok, klassz szponzorokkal. A legjobb az, hogy újra sikerült megállapodni az Aranybikával, és remélhetőleg egy elegáns kiöltözős szakestünk is lesz. 

Persze azért aggódom. Még 1 hét van hátra, és lassan már minden a helyére kerül, de valahogy mindig az az érzésem, hogy a húzós része még most jön. Még mindent meg is kell valósítani. Ehhez viszont másoknak a segítségére is szükségem van. Ettől félek kicsit. Nem azért, mert nem bízok más emberekben, csak egyszerűen hozzászoktam, hogy egyedül dolgozom. Hogy nem mindig van segítség, hogy magamra számítok. Ez lesz az első olyan alkalom, amikor más emberek gyakorlati segítsége kell. 

Minden nap azért imádkozom, hogy nagyon jól sikerüljön minden. Csak erre tudok gondolni. Szorítsatok!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...