2012. október 15., hétfő

Az elveszett bemutatkozás

Amikor elkezdtem vezetni ezt a blogot, nem akartam ilyesmit írni. Nem éreztem szükségét. 7 éven keresztül csak magamról írtam. Mit csinálok. Mit gondolok.Mit nem gondolok. Ki hiányzik, mennyire és hogyan. Beteg, perverz dolog a személyes napló írása. Fura az is, aki csinálja, de az is aki olvassa. Valami olyan újba akartam kezdeni, amiben több a "közös", és kevesebb az "én". Nem akartam abbahagyni. Ezt az érzést biztosan ismerik azok, akik már évek óta írnak (mindegy milyen minőségben) ; a szófordulatok valahogy csak gyűlnek-gyűlnek a gondolatokban, aztán meg kell szabadulni tőlük valamilyen formában.



Szóval gondoltam, elhagyom a bemutatkozást. Persze ,ahogyan egy régi/új olvasóm szerint, "szerencsétlen dolog írásba kezdeni fej nélkül. Egy arctalan emberre senki nem kíváncsi."-mondta.Sosem értettem ezzel egyet, de mégiscsak azon gondolkodom most, mit mondjak magamról. Régóta blogolok? Eszméletlen régen. Régóta vezetek naplót? Ősidők óta. S mivel nem tudok sem rajzolni, sem énekelni, borzasztóan ügyetlen vagyok, és mellesleg kétballábas. Hát, maradt az írás. Ezt a lapot osztották. 10 évesen csináltam egy saját levelezőklubot, a klubnak lett klubújságja, az újságból lett honlap, aztán egyenes út vezetett a blogokhoz.

Régen még nem volt Facebook. Nem volt Formspring, meg Tumblr. Nem volt ekkora apparátus egy-egy oldal mögött. Ami most van, az teljesen más, és bizonyos értelemben nagyon szokatlan is. Ugyanakkor egy nagyon kényelmes is. Persze megkaptam már jó pár e-mailben, hogy az előző blogomhoz képest mégis mit csinálok én egy divatbloggal?! Miért írok ruhákról, meg hajról, meg ilyen -had idézzem- "értelmetlen" dolgokról. 

Én meg azt mondom, ha a divat értelmetlen, akkor a világ összes önkifejező tevékenysége is az. Annak, amit most ezen a blogon csinálok, nem buzdít senkit majmolásra, sem arra,hogy adja fel a stílusát. Nem bíztatok senkit pénzköltésre sem. Én elsősorban írok. Olyan dolgokról ,ami engem igazán érdekelnek, mert  (hát sajnos ,vagy nem sajnos) hiú ember révén, sokat foglalkozok a stílusommal. (Sőt bizonyos esetben másnak a stílusával is, de ez mellékes) 

Máskülönben az oldal címében olvasható Divat-Stílus-Fotó hármas az én esetemben inkább Fotó-Stílus-Divat. Valahol a divatfotóknál indult el ez a szenvedély. Gyerekkoromban a falam minden négyzetméterét újságkivágások, modellek és ruhák képei díszítették. Ha egy idegen belépett volna, az gondolhatta volna, hogy megszállott vagyok. 


Mindenek felé helyezem a kreativitást, és stílusosságot. És valóban nagy ruhabolond vagyok. Az a fajta ember, aki hónapokig képes kácsingni egy álomdarabért. Szeretem összegyűjteni rá a pénzt,és szeretem őket a magaménak tudni. Ezért elég nehezen válok meg a ruháimtól. Lehet, hogy morbid , de valahol a személyiségem építőköveit képezik. Ezért képtelen lennék egy stílusban öltözködni. Nem divatos akarok lenni, hanem önmagam akarok lenni. Ezért sz*rok rá, hogy mi lóg a fogason a boltokban, ha nem tetszik, nem tetszik.

A Bohemian Company elsődleges célja az, hogy olvasókra találjak rá, és olyan embereket ismerjek meg, akik hasonlóan gondolkoznak, vagy hasonló stílust képviselnek. 

Azt hiszem, más mondandóm nincs.


 Kérdezz bármit: Formspring
Megjelölt új és eladó ruhák: Varázs Gardrób Outlet
Facebook oldal: Bohemian Company Blog
Fotó apparátus: Kodak DX6490 & Sony DSC-W50
Tumblr: Rose&Morgan
Régmúlt : Morgan naplója

Megjegyzés:  Az oldalon megjelenő bejegyzések, képek , kreatív ötletek, az én szellemi tulajdonomat képezik. Tiszteljük annyira egymást, hogy ne nézzük hülyének a másikat...

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...